New

Nem résszel jöttem srry:c de hamarosan az is lesz!:) De ha van kedvetek egy Niall Horan fanfiction- hoz akkor csak kattintsatok a linkre:) http://csendasotetben.blogspot.hu/
Hogy miről is szól a NH ff-m?:) Tessék ->

Nagyúr a sötétség. Fogalmad sincs, hogy mekkora hatalommal bír.
Olykor egy aprócska zaj a homályban, egy sikoly, egy fegyver hangja vagy csak a szél játszik veled… De mégis úrrá lesz rajtad a félelem. Te sem tudod megmagyarázni mitől félsz. Talán attól, hogy nem tudod megvédeni magad? Hogyan is lennél rá képes, ha maga a sötétséget birtokló ember a mostohabátyád? Ember? Inkább angyaltestbe bújt ördög. Niall Horan mindenkit megtéveszt. Beleesnek abba a hibába, hogy elájulnak az angyali hangjától és lelkétől. Közben, a lelke ugyanolyan, mint az agyontetovált teste: Rideg és zord. Én is beleestem ebbe a hibába és tessék… most itt vagyok Én, Zoella Carter egy 18 éves lány, aki saját vérében fekszik a földön, tele zúzódásokkal és foltokkal, csak mert egy olyan fiút szeretett, akit nem kellett volna.
„Megszoksz vagy megszöksz?”

Silence in the Dark- Niall Horan fanfiction

written by: Lakatos Dóra

Ninth

Sziasztok!:) 

Nagyon szépen köszönöm az eddigi hozzászólásokat és a feliratkozókat!:)

FONTOS : Csatlakozzon, minden olvasóm a facebook csoporthoz itt 

Íme a következő rész!:) 

Pár kommentár és következő rész!:)

Dóri xx

~Zayn Malik~
*24 napja, hogy elmentem*

A napok csak telnek, de még mindig nem történt semmi azóta, hogy bántották Tony-t. Túlságosan is nagy béke honol. Bizonyára ez csak a vihar előtti csend. Kizárt, hogy apám ne készülne semmire.
Mindig tervez valamit, túl jól ismerem őt ilyen témában, viszont nem jellemző rá, hogy ilyen sokat vár, hogy lecsapjon az áldozatára. Ilyen hatalmas falat lennék számára? Nem értem miért most jutott eszébe, megkeresni engem amiért börtönbe juttattam. Egyáltalán mit akarhat Cara-val? Mindegy... amíg nem tudja, hogy hol van addig biztonságban van anyával. De mi van akkor, ha pontosan erre számított, hogy elviszem őket?  Basszus. Mi van ha már keresteti őket? Kurva élet. Sehol sincsenek biztonságban. Ez az ember elmebeteg. Egy kis idejébe telik és azonnal megtalálja őket. Mondjuk 24 napba!

Idegesen rontottam be a bunker központjába, ahol a "bandám" volt. Minden szem rám szegeződött. Tonyt kerestem a szemeimmel. Ő az egyik legfőbb bizalmasom. A sebei szépen begyógyultak... már amennyire tudtak természetesen. Kék szemét keresztező sebhely már sosem fog elmúlni. Szerencs, hogy nem vakult meg. Az egyik legjobb emberem. Középmagas termetű kicsit köpcös alak. Nagyon erős. Erősebb, mint a többiek külön-külön. De nálam nem... talán ezért is döntött úgy régen, hogy inkább hozzám csatlakozik, mintsem szembeszáll velem egy bandával, amit ő hozott volna létre. Most a haja rendezettebb volt, mint ahogy eddig. Karját még egy kicsit fájlalta, de mozgatni már rendesen tudta. Még sem tört el a karja. Hála az égen... 

Leültem közéjük és végig néztem a tekinteteken. Baloldalamon Harry, mellette Louis foglalt helyett, a jobbomon Liam és Niall. Szembe pedig Tony. Mindenki itt van aki most számít. A többiek őrködnek. Látták a feszültséget rajtam.

- Túl nagy a csend. Apám nem ilyen nyugodt. Maximum 3 napot vár és azonnal támad.- támaszkodtam meg könyökömmel térdeimen.- Biztos vagyok benne, hogy tervez valamit. Méghozzá Cara-val kapcsolatos. Ki tudja... lehet anyámat is belekeveri.- néztem végig a szemeken és megállapodtam Tony tekinteténél.- Nem mondtak mást az emberei neked?

- Nem az üzeneten kívül nem mondtak semmi mást.

Mély levegőt vettem. A fenébe.. Megint zsákutcában futottam. Nagyon rossz előérzetem van. 

Ránéztem a telefonomra. 19.00.
Őr csere. Kíváncsi vagyok valamire. Végig néztem megint a tekinteteken. 

- Menjünk váltani?- Niall.

- Igen.- bólintottam.- De nem a szokásos őrhelyetekre mentek.- nyugtalanságot láttam néhány tekintetben. Sejtettem...- Szóval. Tony átkerülsz a nyugati szárnyba, Liam te a keletibe mész. Niall te helyet cserélsz Harryvel.  Louis te így közelebb leszel Styles-hoz, ha furcsát láttok egymásnak szóljatok.- nem hallottam  választ.- Értettétek?- felálltam.

- Értettük.- komolyságot és bátorságot éreztem hangjukban.

Kiadtam a parancsot, hogy elmehetnek, én pedig visszatértem a szobámba.
Gondoljuk csak végig az elmúlt napok leforgását.
Ott hagytam Cara-t rendes búcsú nélkül, majd vissza tértem Bradfordba, hogy szembenézzek apámmal. 24 tetves napja egy erődben rohadunk. Kajával nincs probléma...még. Víz az állandó. Világítás is remekül működik. A falak szinte tökéletes védelmet nyújtanak. Ide bent védve vagyunk.  De Cara és anya, akik oda kint vannak ketten Bradford-tól  Északra 120 km-re innen... nos igen, ebben mar nem vagyok biztos, hogy ők is védve vannak. 

Egyetlen egy dolgot tehetek. Ha innen megpróbálom őket megvédeni. 

Ránéztem az órára és rájöttem, hogy túl sokat gondolkodom. Jelen pillanatban 21 óra van. Másfél órája vagyok a gondolataimba merülve.
Egyre álmosabb vagyok, de azért még kitisztítottam a pisztolyaimat. Amilyen gyorsan  csak tudtam, lefürödtem és az ágyba feküdtem.
Annyira hiányoznak anyáék. Hiányzik Cara érintése, az illata, a számomra tökéletes alakja ami folyamatosan hozzám búj. De legfőképpen a szeretete amit mosolyával is képes sugározni felém. Eddig azt hittem, hogy akármennyire is tagadja szerelmes belém. Úgy látszik még sem. Elképesztő fájdalmat érzek a mellkasomban, ha arra gondolok vissza, mikor kimondtam, hogy szeretem és nem viszonozta. Remélem, ha túl élem ez változni fog. Nem tudom mikor lettem ilyen nyálas, de vele minden olyan más. Ez megrémiszt. Elképesztő, hogy a gyenge pontom egy lány lett.

~Cara Jeffry~

*24 napja, hogy elment*

Újabb egy hét telt el. 24 napja, hogy Zayn elment. Egyre jobban ráébredek arra, hogy szeretem. Ez az egész egyre nyálasabb. Biztos kinevetne, ha hallaná a gondolataimat.
Trisha folyamatosan eltűnik mindennap. Csak hétvégente marad itth.... vagyis ebben a házban. Majdnem otthonnak neveztem ezt a helyet... pedig egyáltalán nem érzem annak. Nélküle nincs otthonom. Te jó isten... biztos csak azért vagyok ilyen, mert féltem.

Hirtelen meghallom a csengőt és meglepődve nézek magam elé. Ki kereshet minket? Senki se tudja, hogy kik vagyunk. Talán az újság kihordó fiú? Nem.. Péntek van. Ő nem lehet. Talán Zayn!
Lefutok a lépcsőn és azonnal kinyitom az ajtót. Nem Zayn volt, de nem is a postát, hanem Lana. Az én drága barátnőm. Azonnal a nyakába ugrottam és behúztam a házba. Valamiért rossz előérzetem van... mintha figyelnének. Bezártam az ajtót és leültünk a nappaliba.

- Jézusom Cara! Ha még egyszer egyedül mersz hagyni semmi levél nélkül akkor én nem tudom, ho...- szájára tapasztottam a kezem.
- Fontos dologba szeretnélek beavatni.- néztem rá komolyan

Bólintott és végig hallgatta a teljes történetünket Zaynnel. Elmondtam neki minden fontos dolgot a Getto-ról és, hogy mekkora bajban vagyunk. Teljesen lesokkoltam őt...
Fel kellett dolgoznia ezt az egészet.

- Segítened kell!- néztem rá.
- Mégis hogy?- értetlenül nézett rám.

- Megakarom találni őt.

Most nem tudom, hogy hülyének néz vagy megért és segít nekem. Fogalma sincs, hogy ez mennyit jelentene nekem.

- Normális vagy? Meg is halhatsz!- nézett rám réműlten.

- Tudom.

Eighth

Sziasztok!:)

Íme a következő rész!:3

Véleményeket szívesen meghallgatok commentbe vagy privát üzenetben Facebookon is😁.

Iratkozzatok fel stb. És hamarosan kirakom a blog csoportját is:3

Jó olvasást!☺️

Dóri xx

*Két héttel később*

~Zayn Malik~

 Elképesztő, hogy mi uralkodik itt Bradford-ban. Emlékszem rá, hogy milyen volt még régen. Vidám, élettel teli, szabad és békés. A nap is folyamatosan sütött, de most mintha ő is megérezte volna a feszültséget a városban. Nem is tudom mikor láttam itt utoljára is napsütést.
Ránézek Cara képére és az ezelőtti gondolataimat azonnal kitúrja és ő kerül a helyükbe.
Istenem... Annyira gyönyörű lány. Én meg egy nagy, tahó, paraszt vagyok, mert minden lányt előrébb helyeztem, mint őt... csak mert nem akart lefeküdni velem. Könyörgöm még Rose-t is megdugtam, pedig megmondta, hogyha megteszem akkor őt elfelejthetem. Pedig, ha tudná, hogy az a csaj nem is jó az ágyban...  De most nem ez a lényeg.
Cara-val mindig tökéletes. Talán, mert rá tényleg oda figyelek. Fontos nekem, hogy ő is jól érezze magát közben.  De én sem panaszkodhatom. Nagyon ügyes a lány.
Most, hogy röviden beszámoltam nektek a szexuális életemről, egy enyhe merevedési állapotba léptem.
Próbáltam mély levegőket venni és lenyugtatni magamat, mikor hirtelen kivágódott az ajtó.

- Zayn, van egy kis probléma.- nézett a szemembe Niall. Ez sose jelent jót...

- Hallgatlak.- felé fordultam.

- Tony megsérült... Jobb, ha megnézed.- láttam a félelmet a szöszi barátom szemeiben.

Csak bólintottam és követtem őt a bunkerünk ápolói szobájába. A látvány... hányinger keltő volt. 

Combján mély seb keletkezett. Valószínűleg megkéselték. A bal karja nyílt törést szenvedett, míg az arcán egy hatalmas nagy vágás keresztezte  jobb szemét. Basszus...
 Most fertőtlenítették le neki a sebeket...

- Mi történt haver? - leültem az ágy melletti székre.
- Hugo..- beszélt nehézkesen.- Épp a keleti oldalt ellenőriztem mikor elkaptak. Faggatni kezdtek rólad és hogy mi a gyenge pontod, de nem mondtam semmit. Ezeket tették velem és azt parancsolták, hogy mondjam meg neked, hogy...

Hugo az apám. Könyörtelen ember. Eltiltották tőlünk. Prostitúcióra kényszerítette anyámat én pedig neki mentem apának. Persze, hogy ő nyert. Megkéselte a saját fiát, de legalább a rendőrök elkapták. Jó magaviseletért kijöhetett a börtönből. Hát persze... még őket is képes volt megfélemlíteni. 

-Hogy? - feszülten néztem Tonyra.

- Tudunk a lányról...- összeszorította a szemét. 

-Cara..- fal fehérré váltam.

~Cara~

17 nap telt el azóta, amióta elment. Kezdtem szét esni belül. Trisha azt mondta, hogy Zayn elhagyta Bradfordot. Nem ott tartózkodik, de van egy olyan érzésem, hogy csak hazudott. Muszáj látnom őt. Nem érdekel mi az ára.
Felvettem egy szürke melegítő alsót és Zayn pólóját. Már kezd kimenni belőle az illata.
Lementem a konyhába ahol egy cetli fogadott.

"Boltba mentem, gofri az asztalon.
Puszi: Trisha xx"

Sóhajtottam és bementem a tányérral a nappaliba, majd leültem a kanapéra törökülésben és enni kezdtem. Hogyan találhatnék rá Zaynre?  Valami nyomot maga után csak hagyhatott...
Letettem az asztalra a tányért és kutakodni kezdtem. Annyi filmet láttam már... biztos valamelyikből kilesett valamit nem?
Zayn sose szerette az ilyen filmeket. Egyiket se látta...
Megráztam a fejem a buta ötlet miatt és leültem a laptop elé, lefoglalni gondolataimat.
 

"Kedves Lana!
Ne haragudj, hogy csak így eltűntem, minden magyarázat nélkül, de remélem megérted! Nagyon hiányzol és jó lenne már beszélgetni egy kicsit. Ha megadom a ház címét eljössz hozzám? Sokat kell mesélnem...
Amint tudsz írj vissza!
U.i.: St.Louise 8/1 /ne add tovább senkinek/"

Kellett egy ember akinek kibeszélhettem magam. Persze, itt van Trisha, de az nem ugyanolyan. Ő annak a fiúnak az édes anyja akit szeretek. Igen, most már 100%-osan biztos vagyok abban, hogy bele szerettem Zayn Malik-be.
A kurva életbe bele... szerelmes vagyok Zayn-be.

Durván csuktam be a laptopot és felsiettem a szobámba. Mi van, ha már nem is él? Nem fogom feladni a keresését. Valami felett biztos elsiklottam. Ő sem tüntethette el ilyen tökéletesen a nyomokat nem?

Seventh

Sziasztok!

Lassan egy év után ide toltam a pofámat tudom. Haragudjatok csak... Megértem. Viszont mikor újra olvastam a blogot újra kedvet kaptam  hozzá! Hiányzott! Úgy olvastam ezt a blogot mintha nem az írója  lennék, hanem az olvasója! Újra rájöttem mit is szerettem a blogjaimban. Ezt nektek köszönhetem!:)

U.i.: olvassátok vissza az előző részeket, ha véletlenül nem emlékeznétek (amit nem csodálnék) ha olvassátok még a blogot kérlek kommentáljatok!

~Zayn Malik~

Hajnali négyet mutatott az óra mikor felkeltem. Nehezen birtam megmozdulni a rajtam fekvő Cara miatt. Fájdalmasan kémleltem arcát, talán utoljára. Mikor az este folyamán megkérdezte tőlem, hogy visszajövök-e, ugye nem lesz semmi bajom... Akkor úgy éreztem, hogy a szívem szakad meg. Lehet, hogy én vagyok a föld legparasztabb embere, mert valószínűleg ez az utolsó esténk együtt és csak most mondtam el neki, hogy szeretem. De muszáj volt tudnia. Nem hagyhattam úgy itt, hogy talán soha nem tudja meg. 

Lassan kikászálódok alóla és összeszorított szemmel megcsókolom a homlokát. Amint felállok öltözni, érzem testének hiányát magamról. Mély levegőt veszek es bedobálom a sporttáskámba a cuccaimat, egyetlen egy póló kivételével, ami a kedvence. Itt hagyom neki... 

Még egy utolsó pillantást vetek rá, majd kimegyek a szobából le a lépcsőn és már a cipőmet húzom, mikor meglátom a már jól ismert papucsokat előttem, majd felnézek gazdájukra. Láttam a fájdalmas felismerést szemeiben. Tudta...

- Anya...- felálltam guggoló helyzetemből.

- Ne fiam, ne mondj semmit!- törékeny karjaiba zárt.

Azonnal vissza öleltem és nem bírtam tovább... Elsírtam magamat mikor megéreztem anyám zokogását karjaimban.

- Vissza jövök! Ígérem!-néztem szemeibe.

- Ne ígérj olyat fiam, amit nem biztos, hogy be tudsz tartani.-simogatta meg karomat.- Vigyázz magadra amennyire csak tudsz!- anyai csókot nyomott arcomra, amire bólintottam.

-Anya, ne mond el Cara-nak, hogy hol vagyok kérlek... Utánam jönne...-utoljára megöleltem a nőt ki felnevelt, majd érzelmes búcsút véve, beültem a kocsiba és elindultam Bradford felé... Ahol talán a halálomat lelem.

~ Cara ~

Reggel mikor felkeltem hiányoltam Zayn testének melegét, ezért az ágyban tapogatózva kerestem őt, de nem találtam. Azonnal felkaptam a fejemet és mikor édes illatokra lettem figyelmes, ami a konyhából jött, azonnal elmosolyodtam. 

Na mivan Malik, már főzöl is?-gondoltam magamban.

Erőt véve magamon sietősen mentem be a konyhába, ahol csalódás ért.

- Hol van Zayn?-néztem Trishara, aki a sírastól bedagadt szemeit rám emelve próbált mosolyogni.

- Kész a reggeli!- tette le az asztalra a palacsintákat amiktől hirtelen elment az étvágyam.

 

Elkapott a sírógörcs. Elment. Zayn búcsú nélkül itt hagyott. Trisha magához akart ölelni, de nem engedtem. Felfutottam a szobámba, őt keresve. Mégha tudtam is, hogy már elment...

Kinyitogattam a szekrényét és nem láttam benne semmi mást csak a kedvenc pólómat, ami igazából az övé. Erre visszagondolva már levegőt is alig kaptam, úgy sírtam. Egyszerre voltam dühös, szomorú, letört és magányos. Pólóját szorongatva csúsztam le a falhoz simulva a földre. 

*3 nappal később*

Elképesztő, hogy mekkora ürességet hagyott maga után, távozásával. Mintha életképtelenné váltam volna nélküle.

 Az, hogy három napja semmit sem hallottam felőle, megőrjít. Trisha látszólag jobban viseli, de szerintem csak miattam próbál erősnek mutatkozni. Elvégre mégis csak az egyetlen fiáról van szó...

Mivan, ha már nem is él? Nem... Belegondolni is szörnyű ilyenbe. Zayn erős, ügyes és bátor, na meg persze okos is! Tud magára vigyázni! Próbáltam bemagyarázni magamnak.

A nagy francokat! Sose tudott magára vigyázni! Mi mindig egymásta figyeltünk oda, de nagyon... Egyikünk sem tanult meg önmagára vigyázni. 

Istenem Zayn... Bárcsak újra láthatnálak épségben és egészségben! Bárcsak újra hallanám a hangod ahogy azt mondod "szeretlek". Bárcsak itt lennél velem... 

Sixth

Hát sziasztok:))
Ne haragudjatok tényleg, hogy csak most hozom az új részt, de gondoltam amíg nyaralok kevesebbet ülök majd a laptop-om előtt. Őszintén ? Nagyon hiányoztatok, szóval én itthon maradtam, hogy megírjam az új részt míg anyuék elmentek sétálni.
Jó olvasást bébik ♥

Dóri xx

Egy pillanatra lesokkoltam. What? Hogy mivan? Mit mondott?? Na jó..ez csak egy vicc. Nem, tuti nem szeret. Te jó ég. Jézusom. Nyugalom. Baszd meg nyugodj már meg Cara. Amire régóta vártál most kimondta. És tényleg ő mondta ki. De miért nem tudom viszonozni? Eddig úgy éreztem, hogy szeretem, de...

Már értem.
A szeretet és a szerelem nem ugyanaz. Ez az egész olyan zavaros. Talán én a kettő között vagyok? Lehetséges ez?
Két lehetőség van.  Még tisztázatlanul kimondod, hogy te is. Vagy a második lehetőség az-az, hogy lesmárolod és legfeljebb dugtok egy jót azt helló.
Mindenképpen a másodikat választanám, ha nem lenne ez a helyzet, hogy ez az utolsó éjszaka amit vele töltök. Kitudja meddig...

Belenéztem Zayn szemébe és láttam egy kis csalódottságot a szemébe mikor nem válaszoltam.
Gyengéden beletúrtam a hajába és megpusziltam hosszasan a száját. Próbáltam viszonozni, de egy hang sem jött ki a torkomon. 

Mellkasára vont és simogatni kezdte a hátamat. Oké... szóval. Aggódott amikor pakoltam és odaadta az egyik ruhadarabját. A kocsiban végig fogta a kezemet. Megcsókolt az anyja előtt. Ölelgetett az ágyban. Gyengéden beszélt velem. Azt kérte legyek a barátnője, aztán meg azt mondta szeret. És most simogatja a hátam. Sose tenne ilyet ha csak... nem az nem történhet meg!

- Zayn ugye minden rendben lesz?!- néztem fel rá.- És ugye látlak még?- könnyes lett a szemem. Éreztem ahogy nagyot nyelt. 

- Minden rendben lesz.- bólintott, de másra nem válaszolt.- Aludj... még itt vagyok.- suttogta és megpuszilta a homlokomat.

Nem válaszolt. Mi a tököm folyik a háttérben? Jézusom, ugye ő nem fog..? Mély levegőt veszek és elhessegetem ezt a gondolatot, majd megcsókolom. Ő automatikusan viszonozza és érződik, hogy sokkal vadabb lett a csókunk. Végig simítottam izmos mellkasán és éreztem, hogy megváltam a pólómtól. Szánk megint összeforr és  pillanatokkal később Zaynen ülök és csókolgatom a nyakát, miközben ő fenekemet markolássza. Végig húzom nyelvemet kulcscsontján, majd gyengéden harapdálni kezdem. Végig húzom körmeimet mellkasán és apró csókokat hagyok rajta. Lehúzza rólam a bugyimat, ezzel az utolsó ruhadarabot rólam  és elfektet az ágyon, majd felém helyezkedik és csókolgatni kezd. 

- Várj- kuncogtam és kivettem a táskámból egy óvszert.

Eltéptem a csomagolást és felnéztem rá, mire ő beleharapott a szájába és felhúztam neki. Vissza feküdtem alá és megcsókolva belém helyezte. Lassan kezdett el mozogni és közbe csókolgatta a számat minden nyögésem után.
Miközben Zayn gyorsított azon gondolkodtam, hogy hogy is jutottunk el idáig.

Emlékszem az első napra. Anya közölte velem, hogy Bradfordba költözünk. Gyönyörű szép házunk volt. Gyönyörű szép környék volt. De 2 évvel ezelőtt kitört egy lázadás. Anyuval az egyik munkatársa ikerházába költöztünk. Így ismerkedtem meg Zaynnel. Trisha megbízta azzal őt, hogy vigyázzon rám. Nos, az elején nagyon nem kedvelt engem. Fogalmam sincs, hogy miért, de egy nap  amikor az utcán sétáltam, mert elhagytam a babámat egy kéjenc paraszt  berántott a sikátorba. Már azt hittem, hogy ott fogok meghalni, mikor Zayn  ( csak 13 éves volt) ott termett és a szemem láttára verte agyon. Attól a naptól kezdve nagyobb oda figyelést kaptam tőle, mint addig. Aztán az idő elteltével, mikor már én is fejlődtem. Hála isten elég szépen. Észre vettem, hogy amikor öltöztem, zuhanyzásból jöttem, Zayn a közös ablakból figyelt engem. Mikor ezt észre vettem az elején nagyon pipa voltam rá, de idővel rájöttem, hogy szeretem. Már fogalmam sincs, hogy hogy szerettem/szeretem. Aztán  egyik este átmásztam hozzá, miközben ő a fürdőben volt. Sokat gondolkodtam rajta, hogy milyen pózt vegyek fel, de aztán úgy döntöttem, csak leülök az ágyra. Meglepődötten állt előttem mikor  bejött a szobájába. Leült mellém és kérdően pillantott rám. Végig simítottam arcán, majd közelebb hajolva megcsókoltam... Nos igen, így jutottunk el idáig. 

Gondolatmenetemből a melegség ami szét áradt a hasamba ébresztett fel.
- E-elfogok.- nyögtem, mire bólintott és gyorsított.

Percekkel később a gyönyör kapujában éreztem magam. Nem tudom mennyi idő telhetett el, mert fogalmam sincs, hogy Zayn mikor feküdt le mellém, de máris a karjába vont és simogattam a mellkasát. 

- Szeretlek.- suttogta Zayn, mire megpusziltam a száját és bólintottam.- Aludj kicsim.- simogatott.

Nem kellett kétszer mondania. Olyan szorosan bújtam hozzá mint még soha, és lassan elaludtam.

Fifth

Érthetetlenül néztem Zaynre. Mi történik? Mit jelent az, hogy visszajött az apja? Miért kell elmennünk? És ő miért marad itt? Miért búcsúzkodik?

Lassan közel húz magához és megpuszilja hosszasan homlokomat. Sose csinált ilyet.
Erősen magához ölel és beszívja hajam illatát. Lehunyom szemem és szorosan hozzábújok. Tudom, hogy meglepődik, de nem szól semmit. Nem akar elhúzódni de muszáj. Összekulcsolja ujjainkat és nem ereszti kezemet. Megfogja cuccomat és lent találkozunk az anyjával aki  rémültebb mint valaha.
Beültet az anyós ülésre és beül a vezetőibe. Trisha hátra ül be. Majd szép lassan elhagyjuk Bradford-ot. Zayn kezemért nyúl és megfogja jó szorosan, mintha nem lenne biztos, hogy ott vagyok mellette. Ránézek Trishara a visszapillantóból aki mosolyogva figyel minket. Lassan Zayn felé fordulok. Annyi kérdésem lenne, de nem akarom jobban felzaklatni. Hallottam, hogy zűrös apja van, de nem értem miért kell elmennünk. Lassan megérkezünk egy számomra ismeretlen kertvárosba.

Megálltunk egy egyszerű, de gyönyörű háznál. Lassan elengedte kezemet és megfogva cuccainkat bevitte a házba, s mi követtük. Miután elmagyarázta mi merre található búcsúzkodni kezdett és az anyja után hozzám lépett, majd hosszasan megpuszilta számat. Most először a szülője előtt. Belekapaszkodtam farmer dzsekijébe és összeszorítottam a szememet.

- Maradj kérlek. Legalább ma estére maradj!- suttogtam gyenge hangon.- Szükségem van rád.- könnyes szemmel ránéztem.

- Ne...- elhalkult amikor szemembe nézett.- Rendben.- megenyhült.- Búj az ágyba... mindjárt jövök.- megpuszilt és én hallgattam rá.

Bementem a szobába ahol megmagyarázhatatlan ideig aludni fogok. Levetkőztem egy bugyira és egy trikóra, majd befeküdtem az ágyba és vártam rá, de nem jött. Másfél óra telhetett el amikor rá pillantottam az órára, ami fél kettőt mutatott. Majd lassan besétált a szobába és levetkőzött meztelenre. Oké... talán nekem is arra kellett volna. Becsukta az  ajtót. Biztos Trishaval volt ennyi ideig ezért nem jött. Végig nézett rajtam és felhúzta a szemöldökét amitől elmosolyodtam. Befeküdt mellém és magához ölelt. Nagy szemeimmel ránézek és ő hosszú csókot nyom ajkaimra.

- Mi történik Zayn?- simítok végig haján.- Érzem, hogy félsz...-suttogom.
- Csak téged féltelek...-jobban ölel.- Nem akarlak elveszíteni.-megpuszilja homlokomat.- Ha vége ennek az egésznek... szeretném, ha a barátnőm lennél- lesokkol szavaival.

Nagy szemekkel ránéztem. Jól hallottam? Azt akarja, hogy a barátnője legyek? Zayn Malik. A bradfordi bad boy. Aki a gettoban él... és minden napjait azzal tölti, hogy megóvjon engem a sötét negyedtől. Azt akarja hogy a barátnője legyek.

- Zayn én...- belém folytja a szót.
- Ez nem kérdés volt, hanem vedd parancsnak.- ridegnek próbálta mutatni magát, de mögött ott volt a melegség.
- De kérdezhetek valamit?- néztem rá a legnagyobb ártatlansággal, majd sóhajtott egyet.
- Kérdezz...-megforgatta a szemeit.
- Miért én?- zavarodott voltam.- A suliban sokkal szebb lá.....

- Azért mert szeretlek.

Fourth

Sziasztok!:)
A blog újra kinyitott!:))
Remélem nem várattalak meg nagyon titeket és nem pártoltatok el mellőlem!
Íme a 4.rész
Jó olvasást!
3 kommentár és kövi!

Hajnal volt mikor felébredtem. Tisztán emlékszem rá. Zayn nyugtalan volt. Felé fordultam és a sötétben próbáltam megtalálni arcát. Kezei hátamra  siklottak. Még aludt....
Lassan fenekemre csúszott tenyere. Elmosolyodtam, hogy még álmában is milyen perverz. Kuncogtam egy kicsit mire közelebb húzott magához. Kicsit kinyomtam a fenekemet, mire ő bele csípett és kinyílt a szeme. Magam se értem miért, de engedtem neki, hogy eljátszadozzon a hátsó domborulataimmal. Másik kezével édesen simogatta a karomat, majd egyre feljebb haladt. Végig siklott mellemnél, mire én megállítottam. Már bocsánatot akart kérni mikor levettem a pólómat és megparancsoltam neki, hogy folytassa.

 Kérdően nézett rám. Valami rosszat mondtam? A nyugtalanság gomolyfelhője el is szállt amint beleharapott a szájába és végig simított bal mellemen. Hüvelykujját végig húzta kemény mellbimbómon. Mit művelek? Hogy hagyhatom?
 Lehunytam a szememet, ahogy másik mellemhez ért.  Ujjait két domborművem közé helyezte mire össze nyomtam azokat. Felhúzta kihívóan a szemöldökét és mozgatni kezdte összenyomott almáim között kezét.

Csókolgatta a nyakamat, mire megdöntöttem a fejemet, hogy közelebb kerüljön hozzá. Itt-ott néha megszívta, majd kulccsontomhoz érve kicsit beleharapott, úgy hogy ne fájjon. Mellemnél megállt és szopogatni kezdte mellbimbómat amitől felnyögtem. Észrevette, hogy  ez tetszik nekem ezért néha-néha megszívtam. A pillangók a gyomromban életre keltek. Nem, nem ez nem lehet. Nincsenek  pillangók! Pusztán csak a vágy teheti ezt velem. Semmi több! Lekel állítanom! De... nem tudom... nem akarom! Nem akarom őt leállítani. Tetszik az érzés... vagy inkább az, hogy ezt ő váltja ki belőlem? 

Végig simított combomon  miközben  ugyanúgy játszadozott melleimmel.  Lábaim beremegtek mikor az utolsó ruhaneműt és eltávolította rólam. Apró puszikkal hintette be a combomat. Lehunytam a szememet mikor meg éreztem  alul meleg leheletét.  Mindjárt ott van.. mindjárt.. jézusom már csak pár mili méter és..... 

- Oh, hogy bassza meg- káromkodott és a telefonjáért nyúlt- mi van?-  idegesen felült- Nem az nem lehet... milyen közel vannak? Pár óra? Előtte elviszem innen Carat és anyát. - letette és rám nézett láttam a félelmet a szemében, de próbálta nem mutatni.

- Minden rendben?- aggódóan ránéztem.
- Öltözz fel és szedd össze a legfontosabb holmijaidat oké? Mindjárt jövök csak szólok anyának.-mondta és átmászott az ablakon.

~Zayn szemszöge~

Sietősen mentem át anyához és felráztam álmából. Kivettem a szekrényekből a bőröndöket  és az ágyára tettem.

- Minden rendben van fiam?- nézett rám aggódóan...ahogyan Cara...

- Itt van...- mondtam remélve érti kire gondolok.-  Pakolj össze, segítek Cara-nek. 

Percek múlva megint az ő szobájában voltam. Remegő kézzel pakolt... szegénykém. Bementem a fürdőjébe és kihoztam pár dolgot  amit tudtam, hogy használ és beraktam a táskájába. Kivettem néhány ruháját és beraktam. Átmentem a szobámba és megfogtam az egyik pólómat amit mindig felvesz és visszamentem hozzá.  Odaálltam  elé míg ő kérdően rám nézett és a kezébe nyomtam a pólót.

- Hogy emlékezz rám...-  próbáltam mosolyogni.
- Miért beszélsz úgy mintha búcsúznál?- könnyes lett a szeme.-  mi a baj Zayn mi folyik itt?

- behúztam a táskájának a cipzárját.- Apa... visszajött.